Ayrton Senna: A versenyző, aki egy országot is megmentett

Harmincegy évvel ezelőtt, 1994. május 1-jén szakadt meg Ayrton Senna földi pályafutása az imolai versenypályán. A háromszoros világbajnok távozása azonban nem egyszerűen egy sportember elvesztését jelentette, hanem egy olyan személy távozását, aki képes volt áthidalni a brazil társadalom mély szakadékait, és reményt adni egy gazdaságilag és szociálisan küzdő nemzetnek.

A tragédiát követő események ugyanis példátlan tiszteletadássá váltak. 1994. május 3-án a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről különleges körülmények között indult útnak a pilóta földi maradványait szállító repülőgép, miután az olasz hatóságok számos bürokratikus akadályt hárítottak el rendkívüli gyorsasággal, hogy méltó búcsút vehessen egy nemzet szeretett fiától. Hogy mennyire tisztelték Sennát, azt jól jelzi, hogy a versenyző holtteste Oscar Luigi Scalfaro olasz köztársasági elnök magángépén érkezett meg Franciaországba, ahonnan aztán még aznap tovább szállították Brazíliába.

A repülőút során aztán nem mindennapi esemény tanúi lehettek az utasok. A versenyzőt ugyanis nem a raktérben, hanem az utastérben helyezték el, ahol több business class ülést is kiszereltek, hogy helyet biztosítsanak a brazil zászlóval letakart koporsónak. A kapitány kivételes engedélyével az utasok személyesen róhatták le kegyeletüket, így a repülőgép egyfajta magasban szálló kápolnává változott.

Egy nemzet gyásza

Sao Paulóba érkezésekor mintegy ötmillió ember sorakozott fel a repülőtértől a városközpontig vezető körgyűrű mentén. Ezek a döbbenetes számok jól mutatják Senna jelentőségét egy olyan országban, amely ritkán produkált hasonló kaliberű sportolókat más területeken.

A háromnapos nemzeti gyász során a Palacio dos Bandeirantesben tartott virrasztást követően a Morumbi temetőbe tartó gyászmenetet 21 díszlövés vezette be. A koporsót barátok és versenyzőtársak vitték, köztük Alain Prost, akivel Senna korábban kibékült, miután a francia pilóta az előző évben világbajnokként vonult vissza.

Társadalmi jelentőség

A kilencvenes évek Brazíliája súlyos válságokkal küzdött. Az 1985-ben véget ért katonai diktatúra után az ország demokratizálódási folyamata nehézkesen haladt, miközben a gazdasági helyzet folyamatosan romlott. A társadalmi egyenlőtlenségek olyan mértéket öltöttek, hogy világviszonylatban csak Sierra Leone mutatott rosszabb mutatókat.

Az időszak különösen nehéz volt, hiszen még a brazil labdarúgó-válogatott sem szállította a megszokott sikereket. A Cidade Maravilhosa utcáit hajléktalanok lepték el, köztük számos elhagyott gyermek, akik gyakran váltak erőszak áldozatává. Az 1992 októberében történt Carandiru börtönlázadás véres elfojtása - amelyben 111 védtelen fogoly vesztette életét - jól példázta az akkori brazil társadalom súlyos problémáit.

Személyes örökség

Senna Monte Carlóban élt, mégis szoros kapcsolatot ápolt hazájával. Galvao Bueno, a brazil F1-közvetítések emblematikus hangja és a versenyző közeli barátja szerint Senna olyan brazilt testesített meg, aki nemcsak egyenlő félként versengett az európaiakkal, hanem gyakran felül is múlta őket.

Tökéletességre való törekvése, kifejezett igazságérzete és erős hazaszeretete olyan univerzális szimbólummá tette, aki képes volt egyesíteni a különböző társadalmi rétegeket. Még a legkeményebb futballrivalizálások során is előfordult, hogy a szurkolók együtt skandálták a nevét, ami korábban elképzelhetetlen volt.

A gyász napjaiban államfőnek kijáró tisztelettel búcsúztatták, és képes volt olyan egységet teremteni, amely még a legélesebb futballrangadókon is megmutatkozott, ahol korábban gyakran tragédiába torkolló összecsapások zajlottak. Ahogy egy szurkoló transzparense fogalmazott: "Isten veled, Ayrton, a halál utolért, de nem tudott megelőzni."

Ez a gondolat ma is aktuális, hiszen Senna öröksége továbbra is él és formálja a brazil nemzeti identitást. Személyisége és teljesítménye olyan mércét állított, amely három évtized távlatából is követendő példaként szolgál az új generációk számára.